Faápolók versenye

Július 27.-én rendezték meg az 5. faápoló versenyt a Margitszigeten. A rendezvényt előzetesen a széles közönség részére nem hirdették meg. Családi , délelőtti séta közben meglepetésként ért bennünket, hogy a Margitszigeten hosszában végigfutó gyalogút melletti magas platánfákról mászó kötelek csüngtek alá. Először amikor a legelső ilyen fát megláttuk még nem gondoltunk semmire. A Hajós Alfréd uszoda magasságában lévő második rendezvényhelyszínen egy sportközvetítő kommentálta az eseményeket. Itt derült ki, hogy faápoló rendezvényről van szó.

Kik a faápolók?

Faápoló és Favizsgáló Szakmérnök képzést elvégzett és szakirányú diplomával rendelkező szakemberek.

 

Mi a faápolók feladata?

A faápolók feladata a városi környezetben található fák gondozása. Munkájuk közé tartozik például a fák metszése, statikai megerősítése , növényvédelme, sebkezelése. A fa kivágása csak legvégső esetben, ha más a fa menthetetlen.

A faápolók munkájukat  a magasban, éles eszközökkel végzik, ezért a világ egyik legveszélyesebb szakmájaként  tartják számon. A favágás történhet extrém  nehezített körülmények között a magasban is.

Öt különböző helyszínen öt fán zajlott a  verseny.

Versenyszámok:

• gyors-mászás
• kötélmászás
• imitált munkamászás
• társmentés
• dobózsinór használat

gyors-mászás:

A név önmagáért beszél. Kötélbiztosítás mellett feljutni a legrövidebb idő alatt a  fa tetején elhelyezett kis haranghoz. A megmászandó út a mászásra használható ágak ki vannak jelölve. A bizosító kötélbe esés („leesés”) és az út elhagyása tilos.

kötélmászás:

Egy kötélen kell „hagyományos” mindenki által ismert lábkulcsos mászással felmászni.

imitált munkamászás:

Ebben a számban  a faápolók hétköznapi munkáját próbálják a verseny keretein belül imitálni. A verseny alatt nincs valóságos munkavégzés, nem vágnak fát, a fűrész éle le van ragasztva. Itt a  biztonságos munkavégzés megvalósítása a cél. a szám nem időre megy. A fán 4 kis harang van színes szalaggal megjelölve, ez imitálja a levágandó ágat. A versenyzőnek ezeket a  pontokat kell elérnie, a fűrésszel megszólaltatva  a kis harangot. A bírók  a legbiztonságosabb munkát pontozzák.

társmentés:

Imitált alapszituáció, hogy egy eszméletét vesztett sérült a fán maradt. A feladat az, hogy a 8 perc alatt a megoldják a mentését.  A feladathoz tartozik a sérültet lesegítő kötél kiépítése. A műveletek végrehajtása során a versenyző folyamatosan jelzi és mondja a bírónak, hogy mit csinál. A pontozásba bele tartozik az is, hogy a mentők „értesítéséről” megfeledkezett-e.

A mentés során kötéltechnikát alkalmazva, extrémnek mondható helyszíni körülmények között kell a munkát elvégezni. A feladatot nehezíti, hogy a „sérült” bábú 85 kilogramm súlyú. A mentés során a versenyzőnek most csak szóban, de fel kell mérnie  a sérült állapotát és el is kell lássa a sérültet.

Számomra ez a szám volt a legérdekesebb. Belegondoltam, hogy a rendelkezésre álló idő alatt még a fára felmászni sem tudtam volna, nemhogy a bábút kimenteni. A látottak megfeleltek egy alpintechnikai mentés oktatásos szemléltetésének is. La a kalappal a faápolók előtt.

dobózsinór használata:

A fára mászás kötélbiztosítás mellett történik. A biztosító kötélzetet kiépítésnek első lépése ez a gyakorlati feladat. Egy vékony zsinórt kell a fa kiszemelt ágán átdobni, úgy hogy a zsinór végére egy kis nehezék zsák van erősítve. Ez az átdobott zsinór szolgálna később a biztosító kötél behúzására. A dobózsinór használatánál és kötélzet kiépítésénél a bírók figyelik az időt és azt, hogy történik-e ágtörés.

A versenyről szóló írásomat a faápolók munkájának népszerűsítésére írtam, mert elvégzett munkájuk után  több elismerést érdemelnének. Elsődleges szempontjuk a természet védelme. Csak akkor vágják ki a fákat, ha már más megoldás nem lehetséges. Környezetünk és az élővilág védelme mindnyájunk feladata.

Faápolók honlapjának  elérhetősége ITT ( www.faapolok.hu)

A fent említett honlapon ismerkedhetünk meg bővebben munkájukkal.

Az oldalon több fa gondozással, fa értékbecsléssel kapcsolatos irat letölthető.

Itt Lukács Zoltán: Útmutató a fák rendellenességeinek felismeréséhez című könyvéből idéznék néhány számomra érdekesnek tartott részt.

Ember okozta rendellenességek

Akár milyen hosszú sora is volt eddig károsító tényezőknek, jelentőségük elenyészik az ember okozta kártételektől! A város nem természet központú élőhely, nem a fák, növények lakhelye, hanem az emberé! Ezért lehet az, hogy a fák nem kerülnek a figyelem központjába. Ennyi mentséget még szívesen adok a városi embernek. A város legyen az övé, de az erdőt és mezőt már ne károsítsa!

Tehát a faápoló nem jár el helyesen, ha az emberi károsító tényezőt nem veszi figyelembe és csak a természet mostohaságaitól akarja a fákat megkímélni. Lássuk, mik az emberi kártételek? Az emberi tényezőknél, most nem veszem számba azokat a súlyos károsításokat, amik az üvegházhatás, a megnövekedett sugárzás, a savas esők, a felmelegedés okoz. Ezek olyan nagy környezeti változások, melyeket a kertészeknek, tervezőknek és nemesítőknek kell megoldani és nem a faápolónak.

Az ember okozta rendellenességek típusai:

• sószennyezés
• gázmérgezés
• olajszennyezés
• légszennyezés
• utcai világítás
• árnyék
• rongálás, pusztítás
• légvezetékek űrszelvényének biztosítása
• közlekedés
• fa károsítása építési területen

 

Sószennyezés

A talaj kényes egyensúlyát minden olyan idegen anyag felborítja, melyet az ember létfenntartása érdekében hurcolt be a városba. Ezek közül jelentősebb a síkosság megakadályozására használt só, a földalatti vezetékekből kiszivárgó gáz, és a földre ömlő olaj. Érdemes mindegyik károsítót külön vizsgálni.

A sózás talán a városi lét és a faápolás legnagyobb ütközőpontja. Sózzunk, vagy csúszkáljunk? A hírek szerint legalább 1914 óta sózzuk az utakat. Ekkor tartották meg Philadelphiában az I. „Téli-utak” értekezletet, ahol arról döntöttek, hogy az utakon a jeget és a havat sóval olvasztják fel. Nem kívánok ebbe a régóta tartó vitába beszállni, csak két dolgot szögezek le. Az egyik, hogy nehezen mondhatunk le a sózásról, a másik, hogy minden só szennyezi a talajt! Valamilyen okos megoldást kell találni arra, hogy fák alatt csúszkálás nélkül közlekedhessünk úgy, hogy a fák is megmaradjanak, mert a baj nem kicsi.

A 60-as évek végén Németországban úgy becsülték, hogy a fák 90%-a, amelyek a főútvonalak mentén elpusztultak, a sózás számlájára írható! Ebben az időben Nyugat-Berlin 200 000 fája közül a só szórás következtében 10 000-12 000 annyira károsodott, hogy komolyan veszélybe került! És most lássuk a részleteket!

Jelenség:

A sózás okozta kórkép külső megjelenésében megegyezik a szárazság okozta károsodáséval. Sőt, hogy a rendellenesség megállapítása még nehezebb legyen, ugyan így néz ki a kálium hiányban szenvedő fa is.

Tavasszal a sózás miatt beteg fák levelei megkésve hajtanak, és kisebbek, gyakran feltűnően fodrosak. Súlyos esetekben a levél csúcsa és széle már májusban barna. A barna folt élesen elhatárolódik a zöld részektől. Levelek elhalása folytatódik a levél közepe felé úgy, hogy augusztusra a levelek egységesen sötét barnára színeződnek, aztán lehullnak.

 

A rendellenesség további jellemzője, hogy bár egyes ágak elhalnak, a fa általában a következő tavasszal a már bemutatott tünetekkel újra kihajt. A gázmérgezett fákkal ellentétben, az ilyen fák évről évre tovább növekednek.

A tünetek száraz, forró nyarakon sokkal inkább észlelhetők, mint a csapadékos években.

A már egyszer megbetegedett fa a leírt tüneteket sok éven át akkor is mutatja, ha a következő teleken egyáltalán nem sóznak.

 

Tünet mögött rejlő rendellenesség:

A rendellenesség kiszáradás, tápanyag hiány, klórmérgezés.

 

Rendellenesség súlyossága:

Nehéz a sózás kártételét tetten érni, ezért nehéz bizonyítani is. Az biztos, hogy az egyébként is nehéz városi életét élő fa utolsó kenete lehet a sózás. Hatása évekig elhúzódhat. A kisózott fa akár 5-6 évig is eltengődhet úgy, hogy ez idő alatt nem sóznak alatta és aztán kipusztul. Én magát a sózást megoldandó problémának tartom. Sok városi fát érint a sózás, de a rendellenesség súlyosságát nehezen ítélem meg.

 

Javasolt kezelés:

A klórral fertőzött fa talaját nem lehet átmosni!

Esőzések alkalmával elég nagy mennyiségű NaCI (2,0 – 2,5 kg Cl” /év) mosódhat ki a növényből. Ez azonban az esővízzel a talajba szivárog, ahonnan a növény ismét felveszi. Tehát a talaj átmosása nem járható út!

Hasznosabb ebből a szempontból az őszi levélhullás, mivel a lehullott lombot a szél vagy a köztisztasági vállalat elhordja. Ez sem tökéletes segítség, mert a klór levelek szélén sűrűsödik, és egy része lombhullás előtt visszakerül az ágak és a törzs alapszövetébe. A következő növekedési szakasz folyamán aztán ismét mozgásba jön és a párolgásos áramlással a frissen kihajtó levelekbe kerül.

Tehát egyetlen megoldás a sózás elkerülése. És van rá lehetőség. Egy-két javaslat, melyet talán megfontolnak a fákért aggódok.

Az úttestet és járdát több módszerrel mentesítjük a síkosságtól!

A járda sózása sokkal nagyobb veszélyt jelent a fák számára. A háztulajdonosok által kiszórt sómennyiség ugyanis 10-szer akkora m2 -ként, mint amennyit az úttestre szórnak. Az előbbi ezen kívül 100%-ig bejut a gyökerekhez, míg az úttestről 80-90%-a a csatornába kerül. A járdáról származó károsodás tehát m2-ként 100%, azaz 300g = 300g/m2. Az úttestről csak 10- 20%, azaz 30 g = 3-6 g/m2.

Közutakon való sózásra jogilag senki sem kötelezhető!

Csupán azt írják elő, hogy az utak csúszásmentesek legyenek, de nem jég- és hó mentesek.

A sózás nem helyettesíti a hó eltakarítását!

A sózás csak megkönnyíti a járda tisztán tartását, ha a hóesés kezdetekor azonnal alkalmazzák. A havat így is úgy is el kell takarítani a járdáról.

A fák körül csak érdesítő anyagot használjunk síkosság mentesítésre!

Ez lenne a leghatékonyabb módszer a megelőzésre.

Ha sózunk, akkor keveset használjunk!

Egy másik lehetőség az lenne, hogy a járdákat a hó eltakarítása után 9 rész homok és 1 rész kősó keverékével szórnánk fel. Itt azonban egyértelműen elő kellene írni, hogy ezzel a keverékkel csak a burkolt részeket szórhatják. A burkolatlan felületeket nem. Ahhoz, hogy ugyanazt az olvasztó hatást elérjük, a járdára 15-25g/m2 só elég. Ez 3-5 teáskanna só négyzetméterenként.

A fák tányérján se sót, se só-homokot ne tároljunk!

Inkább az ellapátolt tiszta havat kellene ott tárolni a fák védelme érdekében.

Az utak sózásakor a fa melletti sávot ki lehetne hagyni!

Nem kell az úttestet teljes szélességében sózni. A szélét, ahol autók parkolnak, tehát egy 2 méteres sávot a szegély mentén nem kell sózni! Egyetlen kivétel ez alól a szabály alól a buszmegállók.

 

Olajszennyezés

Jelenség:

Olajszennyezés esetén a fa a szárazság és a tápanyaghiány és a fulladás együttes jeleit mutatja. Ilyen esetben a rendellenesség okát rögtön ki lehet deríteni, ha az olajszennyezés a talaj felszínéről szivárgott a földbe. Vagy még látható nyomai vannak az olajnak a talajfelszínen vagy egy ásónyomnál nem mélyebben olajos föld található! Ha szennyezést földalatti tartály okozta, akkor nehezebb a jelenség okát tisztázni. Itt az olajszennyeződés úgy kerülhet gyanúba, hogy a földalatti tartály üzemeltetője vagy engedélye nyomra vezet.

 

Tünet kialakulásának körülményei:

Olaj kerülhet a talajba kocsikból, üzemekből, építkezéseken, üzemanyagtöltő állomásokból, laktanyákból és még sok más helyről. A talajba került olaj a talajéletet leállítja, majd ez után gyorsan felszaporodnak a szénhidrogént lebontó gombák és baktériumok. Tehát egy kőolajos talajban emelkedik a CO2, azaz a kőolaj biológiailag lebomlik és így a talaj méregtelenítődik.

 

Tünet mögött rejlő rendellenesség:

A tünet mögött rejlő rendellenesség a tápanyaghiány és vízhiány és fulladás.

 

Rendellenesség súlyossága:

A rendellenesség ritkábban fordul elő. Én olyan esettel még nem találkoztam, ahol bizonyíthatóan az olajszennyezés okozta volna fa pusztulását. A fákról szóló irodalom sem számol be olyan gyakori károkról, mint a sózás vagy gázmérgezés esetén.

 

Javasolt kezelés:

Legelső teendő a föld felszínén lévő olaj eltávolítása. Ezt vagy szivattyúval tudjuk megtenni vagy lapáttal.

Aztán az olajjal átitatott talajt kell kézi munkával, lapáttal, amilyen szélesen és mélyen csak lehet kivenni, és a megfelelő helyre szállítani. Általában az egy ásónyom mélység elegendő. Nagyon óvatosan és gondosan dolgozzunk, hogy a gyökereket megóvjuk!

A szabaddá tett gyökerekről vízsugár segítségével az olajt le kell öblíteni. A kiadósabb locsolás nem jelent segítséget, mert az olaj egyrészt nem oldódik a vízben, másrészt könnyebb a víznél. Erős víznyomással kell az olajt lemosni.

A szennyező anyag alapos eltávolítása után a gyökerekhez élenyt kell juttatni. Ezt vagy kompresszorral, vagy levegőztető kutakkal tudjuk megtenni.

Ezek után a szénhidrogéneket lebontó baktériumok által elfogyasztott nitrátot lehet műtrágyával pótolni, mint a gázmérgezésnél.

Természetesen a kezelés azzal fejeződik be, hogy az elszállított, szennyezett talaj helyébe tápanyagban gazdag földet viszünk.

Rongálás, pusztítás

Talán mióta világ a világ, az óta rongálja ez ember a fát. Nehéz nekikezdeni ennek a fejezetnek, úgy, hogy hely hiányában csak egy-két fontos dolgot van mód felvetni. Talán egy külön kötetet lehetne írni azokról a szenvedésekről, melyeket gonosz vagy oktalan pusztítással az ember okoz a fáknak. Azért nem érdemes elkeseredni, mert legalább annyi jótéteményét is van az embernek. Itt most fel is adnám a rendellenességek tárgyalásának eddig követet módszertét.

Vegyük tudomásul, hogy mindig is lesznek kártékony emberek és káresetek. De ne törődjünk bele! Tegyünk ellene!

A faápolás mesterfogásainak ismertetése is már egy fontos lépés. Ha annyit elérek vele, hogy nem fogják a fák odúit kibetonozni, a koronát vas abroncsokkal megerősíteni, már az eredmény. Ha metszéseket a kertészek szakszerűen végzik, már megint eredmény érek el, ha nem ítélik halálra a fát egy „szakvéleményben” tudatlanság miatt, azzal is nagyot lépek a cél felé. Tehát elsőnek a szakembereket kell tájékoztatni arról, hogy milyen módszerekkel lehet segíteni a fákon. Aztán a jó szándékú embereket kell tájékoztatni, hogy mivel kényeztetik, és mivel rongálják a fákat. Véleményem szerint a rossz szándékú embereket pedig felesleges győzködni. A törvénysértőket jól meg kell büntetni.

forrás:

www.faapolok.hu

Lukács Zoltán: Útmutató a fák rendellenességeinek felismeréséhez