Munkavédelem az építőiparban 2. – biztonsági adatlap

Biztonsági adatlap

Egy kedves vállalkozó ismerősöm mesélte az alábbi történetet. Az eset egy irodaház építkezésén történt. Az építési területre csak mágneses, névre szóló belépőkártyával lehetett bejutni. A kártyákhoz csak személy azonosítás és az építési területen megtartott oktatás után lehetett hozzájutni. Illetéktelenek, egyszerű járókelők bejutása az utcáról lehetetlen. A munkaterületen szárazépítők (gipszkartonosok) és velük párhuzamosan festők dolgoztak. A munka rendben zajlott. Létra használata tiltva volt, guruló állványon munkálkodtak, a 2,7m-es belmagasság ellenére. Ipari védősisak, láthatósági mellény és munkavédelmi bakancs használata kötelező, melyet mindenki használt is.

Minden rendben van ?

A munka rendben folyt, amikor az építkezés megbízott munkavédelmi ellenőre egyszer csak leállíttatta a munkálatokat. A kollégákat lehívta  az állványról. A kérdésre, hogy mi a gond, az volt a  válasz, hogy nézzenek körül és mondják, hogy mit látnak. Az építkezésen tárolt anyagok, a  közelükben: gipszkarton építőlemezek, gipszkarton falhoz szükséges fémprofilok , zsákos glettanyagok és vödrök vízzel. Volt egy néhány négyzetméter alapterületű rész, ahol fóliával le volt takarva a betonpadló. Ezen a  részen voltak bontott  gipszes zsákok és  a vízzel teli edények ahol a festők a gletteléshez szükséges anyagot keverték be. A srácok nézegették, nézegették mi lehet a  baj. Mivel maguktól nem jöttek rá, hát megkérdezték. A munkaterületet el kell keríteni. Mivel értetlenül néztek, egyből jött is a magyarázat. Szalagkordonnal el kell keríteni  a bontott zsákokat. Azt meg mi a fenének,  gondolták, de folytatódott a magyarázat. El kell keríteni, mert mi lesz akkor, ha jön valaki egy munkás vagy járókelő az utcáról és beleeszik a zsákos gipszanyagba. A gipsz beleköt a  gyomrába és belehal.

Mit gondolnak  a srácok ?

A srácok egy fagyott mosollyal nyugtázták és hogy minél hamarabb folytathassák dolgukat gyorsan kihúztak egy szalagot. Később szinte eldőlve mesélték a  történetet akinek csak tudták. Részemről igazat kellett adjak nekik arra a felvetésre, hogy ki a fenének jutna eszébe gipszet enni. Az építkezésre bárki nem jöhet be, kisgyerekek meg főleg nem. Felnőtt építőipari munkásokról sok mindent hallottam már, de hogy valaki így töltené meg a bendőjét, arról még nem. Nem tudom, hogy a munkavédelmi szakember mi alapján gondolta azt, hogy  a körülötte lévők  egy két éves gyerek szellemi szintjén állnak.

Szükséges-e úgy gondolkoznunk mint az amerikaiaknak, akik még  a mikrohullámú sütőre is ráírják, hogy ne tegyél bele macskát szárítani? Hol húzódik az a határvonal, ahol a józan ész alapján valakit figyelmeztetni kell valamire. Később csak úgy kíváncsiságból megnéztem egy zsák biztonsági adatlapját, hogy elfogyasztás esetén mi a teendő. És láss csodát, eszméletnél lévő sérültet sok  vízzel kell itatni és orvoshoz kell fordulni. Munka közben étkezni , dohányozni tilos! Megnyugtató azonban, hogy az anyagnak nincs egészségkárosító hatása és nincs semminemű adat arról, hogy valaha történt-e már ilyen eset. Lehetséges, hogy a kolléga  az étkezni tilos résznél arra gondolt, hogy  valaki délidő táján nekiül egy ilyen zsáknak, kikészít egy fém leveseskanalat és jóízűen  habzsolva nekikezd ebédjének. A gipsz mind elfogyott, de falásnyit sem evett meg belőle senki.

Az eltűnt állvány

A következő történet velem esett meg. A történet játszódásának idején még semmi közöm nem volt a  munkavédelemhez. A történet hozzájárult ahhoz, hogy ez irányú érdeklődésemet felkeltse. Egy építőipari cégnél dolgoztam irodai előkészítőként. Az előkészítő munkakörhöz tartozott az ajánlatok készítése, megrendelőkkel történő kapcsolattartás, anyag gyártatása, kivitelező kollégák irányítása és ügyes bajos dolgaik intézése. A cég épületszobrász elemek gyártásával és szerelésével foglalkozott az egész ország területén. A Budai hegyekben volt az aktuális kivitelezendő feladat. Egy két emeletes régi kúriaszerű épület teljes felújítását végezte egy generál cég, mi beltéri és kültéri díszítőelemek szerelését vállaltuk. A beltéri munkálatokat saját létra használatával kiviteleztük, de  a homlokzati munkálatokhoz kértük a generál segítségét, hogy biztosítson homlokzati állványt. A munka csendben, rendben zajlott, mígnem egy szép napsütéses délután megcsörrent a  telefon. Baj van egyik kollégánk leesett az állványról. Milyen állványról, hiszen még nem is dolgozunk homlokzaton. Hát elkezdtük mert ma megépítették az állványt és nekikezdtünk a kültéri munkáknak is. Ki esett le ? A legfiatalabb kollégánk, aki alig lépett túl a  tanuló korán. Mi történt vele? Nagyon megütötte magát? Mi baja van? Hát hívtuk a mentőt, mindjárt jön.

Mit  tegyek ?

Több se kellett, bevágódtam egy autóba villámgyorsan ki az építkezésre. amikor kiérkeztem mindenhol csend és nyugalom. A villaszerű épület homlokzata elhagyatott, olyan mint korábban is volt amikor legutóbb ott jártam, állvány sehol sincs. A kollégákkal összefutva egyből kérdeztem mi van a sráccal . Elvitte a mentő és egyből mondták is melyik kórházba szállították. Jól van? Magánál volt, nincs komoly baja , de beszállították megfigyelésre. Honnét esett le , hiszen nincs is állvány? Hát a  generál cég fa állványt épített létraszerű állványvég elemekből és azokra fektetett fa pallókból. Mint kiderült miután a mentő elment az állványt azonnal elbontották , még az állványelemeket is eltüntették. Milyen magasról esett le? A legfelső emeletről az ablak magasságából, amikor az ablakon keresztül kilépett az állványra. Mutassátok már meg hogy hol. Az állvány helyét megnézve meghűlt bennem a  vér. Az épület homlokzata előtti rész betonfelület, melyből jó néhány helyen viszonylag sűrűn , körülbelül 10 cm magasságban betonvasak álltak ki. Mutassátok már hová esett. Mutatják, hogy az egyik kiálló vasdarabtól nagyjából 10 centiméterre volt a feje amikor földet ért. Biztos, hogy nincs komoly baja? Hát volt egypár horzsolása és fájt a keze. Hogy lehetett ez, hogy nem történt komolyabb baja amikor egyből a  betonra esett.

Hogyan úszta ezt meg ?

Tulajdonképpen valószínűleg az volt a szerencséje, hogy amikor a fapalló eltört a lába  alatt akkor nem egyből kipördülve esett a betonra, hanem befelé megpördülve a  ház homlokzata felé zuhanva ráesett a következő szint pallójára, onnan lejjebb esve a  következő pallóra mígnem a legalsóról, ami mindössze körülbelül két méter magasan lehetett, pottyant  a betonra. Még plusz szerencse, hogy földet éréskor egyik kiálló betonvasat sem találta el. A kórházban meglátogatva  szerencsére én is szemügyre vehettem, hogy nincs jelentő külső sérülése, a belső sérülések hiányáról pedig az orvosok nyugtattak meg mindenkit. A kérdésre, hogy hogyan került az állványra, azt mondta  a többiek szóltak neki, hogy kezdjen neki a homlokzati munkának. Szegény volt a  tesztalany az állvány stabilitásával kapcsolatosan. A jövőre vonatkozólag előrevetítve pedig  kijelentette  nem szeretne többet állványról dolgozni.

Mit szól ehhez a  főnök ?

A történet sokáig lehetne boncolgatni és halomnyi kérdést feltenni. Számomra negatívumként hatott, hogy rajtam kívül senki se látogatta meg kollégánkat kórházban töltött ideje alatt. Sem azok akik kiküldték az állványra sem azok akik megépítették neki az állványt. A generál cég mindenről úgy tett mintha nem létezett és meg sem történt volna. Pozitívumnak azt tudom megemlíteni, hogy kollégám szerencsecsillaga magasan ragyogott és ép bőrrel megúszta.