Kezdetek
Kedves olvasó első bejegyzésemet annak örömére írom, hogy elkészült saját weboldalam. Gondolkoztam mit is írjak legelőször munkavédelmi témakörben, miközben éppen egy építkezésen járkáltam a szinteken, jött az ötlet. Szeretnék néhány építkezés tapasztalatáról írni, amikor a látszat követelmények magasak, de általam hajmeresztőnek gondolt dolgok meg elsikkadnak. Az első bejegyzés címe így lett – Munkavédelem az építőiparban.
Munkavédelem az építkezésen
Legelőször is megjegyezném, hogy a leírt eseteket olyan építkezéseken tapasztaltam, ahol igenis figyeltek a biztonságra, kötelezően tartottak saját építkezésükre vonatkozó oktatást, a védősisak, láthatósági mellény és megfelelő bakancs (egyéni védőeszközök) használata alapkövetelmény volt és figyelték is. Írásomat érdekességnek szánom nem rossz szándékú kritikának.
Irodaház
Elsőként egy olyan irodaházi építkezésről írnék, ahol a homlokzat nagy része üvegfelületből állt. A nagy üvegtáblák egy lábszár-közép magasságig kialakított parapetről indultak. A kialakuló viszonylag széles kávákra ugyan nem pakoltak, de a ráhelyezett kartondoboz lapokról lehetett látni, hogy bizony-bizony néha van aki oda le is ül. A 7. emeleten a beltéri kialakítási munkálatok javában zajlottak. Éppen a mennyezeten szereltek fa létráról nagy igyekezettel az ablakok előtt, amikor jött egy fiatal srác és kicsit kihajolva kinézett az ablaknyíláson. Ekkor vettem észre, hogy a helyiségben két üvegtábla hiányzik. Lehet, hogy elsőre nem tűnik nagy dolognak, de nekem beleborsózott a hátam.
Kicsit jobban megfigyelve azon tűnődtem, hogy az üvegtábla hiánya mennyire észrevehetetlen. Az elkészült helyek teljesen átlátszó üvege semmiben sem különbözött az üveghiányos rész látványától. A semmi előtt dolgozó és a festőktől eltanult „létrajárással „ közlekedő srác valószínűleg tudta, de nem voltam biztos benne. Már láttam lelki szemeim előtt, hogy valaki leül a párkányra és kidől, vagy a létrázó srác megbillen vagy beszakad a létra alatti álpadló és kizuhan . Védősisak éppen nem volt rajta, de a huszon-egynéhány méteres szabadesés után nem sokat számított volna rajta van-e vagy sem. Szerencsére éppen arra jött az szintfelelős építésvezető. Mutattam neki észrevételem , ő megvonta a vállát, néhány pillanatig maradt, azután továbbsétált.
Konzervgyár
Második építkezés egy konzervkészítő üzem átalakítása. A megrendelő teljes mértékben átvette az Amerikában általuk megszokott intézkedéseket, mely nálunk egyenlőre furának tűnik, gondolok a kesztyű és szemüveg használatára munkatevékenységtől függetlenül. Ezen túl még élelmiszer-biztonsági okokból kiegészítették hajháló használattal is , annak ellenére, hogy a konzerv készítés zárt technológiával egy teljesen másik épületben történt. Felesleges ezen erőzni, ha kell hát kell.
A saját előírásuk nem engedi a „hagyományos” kétágú létra használatát , kisarkítva csak egy izzó cseréjéhez használható, ha közben az emberfia egy kézzel folyamatosan kapaszkodik. Ettől kezdve az építési munkálatokat guruló állvány használatával lehetett csak megoldani. A kivitelezésben résztvevő vállalkozó telefonon mérgelődött, hogy a helyszíni munkavédelmis minimum megőrült. Gondoltam hogy a sisak, láthatósági mellény, bakancs, szemüveg, kesztyű és hajháló kombó megtette hatását, kicsit kiakadt. Legközelebb amikor találkoztunk megkérdeztem min mérgelődött.
Na gyere megmutatom ezt nézd. Odamentünk egy gurulós állványhoz. Azt kérdezte mit szólok hozzá. Nézegettem, szabályos volt a kiépítése, korlát ,bokaléc, nyíló ajtós járópallók, guruló kerekek befékezve. A legalsó járópalló körülbelül 60cm magasságban volt a padlózattól. Mi a gond? Amikor a szerelő kolléga fel akart menni az állvány tetejére fellépett a kb. 60cm magasan lévő pallóra majd az állványon belül felmászva próbált tovább jutni. Szerencsétlenségére pont akkor járt arra a helyszíni illetékes munkavédelmi szakember. Leteremtette majd leparancsolta az állványról és mutatta neki, hogy nem így kell az állványra felmenni. Másszon be a legalsó palló alá és a pallóajtón keresztül mehet csak. Emberünk nem akart vitázni és ideje sem volt rá, úgyhogy bekúszott és átpréselte magát a nyíláson. Nem mutatta, de nem értette ezt a szigorúságot. Hallva a történteket csak néztem mihez kezdjek.
Néztem az állvány legalsó szintjét, hát igen kényelmetlen lehetett rajta keresztülvergődni. Megkérdeztem, hogy hogyan oldjuk meg ezt a helyzetet úgy, hogy mindenkinek megfelelő legyen. Kedves vállalkozó ismerősöm kis mosollyal a szája szegletében mondta, hogy már megoldottuk. Egyből felkeltette az érdeklődésem, mégis hogyan. Hát mielőtt felmegyünk az állványra körülnézünk nincs-e a közelben a munkavédelmis.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.